Athletic Bilbao - Almería 1-0
Jól kezdte ezt a meccset is a Bilbao, mint ahogy azt már szinte megszokhattuk a baszk csapattól hazai pályán, nála gyengébb ellenféllel szemben. Rögtön az 5. percben büntetőhöz jutott a csapat, miután Juanma Ortiz borította fel Gurpeguit, majd ütötte el kézzel a labdát a tizenhatoson belül. Mikel San José jobb oldalra lőtt tizenegyesét azonban hárítani tudta a kapus. A Bilbao nem vett vissza, aggresszívan letámadt az egész pályán zavarba hozva már a labdakihozatalnál is az Almeriát. A beszoruló vendégek nem is húzták sokáig, a 10. percben Igor Martínez húzott el a jobb szélen középre adását pedig Llorente váltotta gólra egy félmagas lövéssel. A vezető gól megszerzése után is jól kézben tartotta a meccset a Bilbao, szépen zárt vissza mindenki, gyakorlatilag semmilyen területet nem hagyva az ellenfélnek. Ezzel szemben a Bilbao az ellenfél védő harmadába érve könnyedén játszotta át az Almería ott védekező középpályásait. Susaeta, Muniain, Igor Martínez több alkalommal is látványos egyérintős játékkal került pillanatok alatt helyzetbe. Javi Martínez és Muniain is többször lendületből átszelte az ellenfél egész térfelét a labdával. Az Almería szinte csak akkor jutott el a baszk kapuhoz, ha a középpályán kapott egy szabadrúgást, de ezek a pontrúgások is pontatlanok voltak, még csak számottevő helyzetet sem teremtve az amúgy is gyengén játszó vendégek számára. Aktív volt támadásban a Bilbao mindkét széle, bal oldalon Muniain, jobb oldalon pedig Susaeta küldte befelé  a labdákat, amikkel leginkább Llorentét keresték. Igor Martínez hol egyik, hol másik oldalra kimozogva segítette a támadások építését. Jól járatta a labdát a Bilbao az Almería tizenhatosa körül, sok helyzetet kialakítva, ámbár az is igaz, hogy nagy védésre nem igazán késztették a 10. perc után Diego Alvest. Ezen a meccsen is próbálkozott a Bilbao különböző szögletkombinációkkal, azonban az eddig jól működő figurák ezúttal többnyire rosszul sültek el és még csak beadás vagy lövés sem lett belőlük, hanem gyorsan az ellenfélhez került a labda egy-egy apróbb hiba után. Azonban mégsem alakult teljesen felhőtlenül az első féidő, mivel a Bilbao számtalan helyzetéből csak egyet váltott gólra, így előnye csak a játék képe alapján volt megnyugtató, ami viszont a 45. perc gyökeresen megváltozott, amikor Koikilit kiállították, miután Ulloa látva, hogy biztosan nem éri el neki szánt borzasztóan pontatlan átadást erősen rájátszott, hogy Koikili visszahúzta, holott sokkal inkább kölcsönösen fogták egymást, de csak annyira, amennyire ez az összes ilyen párharcnál szokásos.
Az első félidőben szinte kapura sem lövő Almería, magabiztosabban kezdte a második negyvenöt percet. Rögtön az elején Goitom veszélyeztett, de lövése végül elkerülte a bal alsót. Az emberelőnyben játszó Almería ellen már sokkal kiegyenlítettebb játék kezdődött a második félidőben. Lassan kezdett játékba lendülni a Bilbao, igaz nem sikerült olyan fölénybe kerülnie, mint az első félidőbe, ennek ellenére rendesen foglalkoztatta az Almería védelmét és kapusát, aki előbb Muniain próbálkozását, majd Iraola távolis lövését hárította. A másik oldalról Goitom került helyzetbe ismét, de éles szögből leadott lövését Iraizoz ütötte szögletre, ami nagy kavaradást okozott,de csak sikerült felszabadítani. Továbbra is felváltva támadtak a csapatok. Majd egy pillanatra megállt minden hazai szurkolóban az ütő. A 63. percben ugyanis kapott egy nevtséges szabadrúgást az Almería: Gurpeguit lőtték oldalba, amit kezezésnek látott a bíró és sazbadrúgást ítélt. A szabadrúgárból pedig gólt fejelt a legelőrébb helyezkedő Almería játékos, ám szerencsére nem véletlenül került annyira előre, jó egy méterrel lesen helyezkedett a labda elrúgásának pillantában. A 69. percben aztán tetéződött a baj. A kiállított Koikili helyére a félidőben beállt Xabi Castillo is pirosat kapott. Az igen rosszul helyezkedő, a csatár mozgását és az ellenfél támadását alig követő Castillotól könnyen ki tudott lépni Goitom, egy lapos indítással. A baszk védő pedig miután már az indítás pillantában lemaradt és egyből lépéshátrányba került, csak egyféleképpen tudta javítani hibáját, utolsó emberként hátulról buktatta a kilépő csatárt, amiért egyből piros lapot kapott és ráadásul még jó helyről szabadrúgás következett az Almería számára. Szerencsére a szabadrúgást könnyedén fogta Iraizoz. Ezekután az így már kettős emberelőnybe kerülő Almería kezdte egyre jobban beszorítani az Athletic Bilbaot. Ellentámadást is csak szórványosan tudott vezetni a hazai csapat. A helyzeten javítandó Susaeta helyére bejött Gabilondo, hogy egy kicsit segítsen tartani a labdát. A saját térfelét megszálló Bilbao ellen elsősorban szélekről beadott labdákkal próbálkozott az Almería. A Bilbaonak ekkor már a labdatartás sem sikerült, kétségbe esetten rúgta előre a Bilbao védelme a labdákat, nehogy a kapu közelében veszítsék el azt az aggresszívan letámadó Almeríával szemben. Az első félidőben látottak fordítottja következett az utolsó negyedórában, és csak remélhettük, hogy a gólok tekintetében nem ugyanolyan eredménnyel. Hozzátartozik a valósághoz, hogy az Almería elég komótosan szövegette támadásait és sokszor csak a pálya középső harmadában passzolgattak, majd további ötlet híján, kissé vaktában előre ívelték a labdát, mintsem, hogy felépítettek volna egy-egy támadást. Hősiesen védekezett a Bilbao és ki is húzta a legkritikusabb, 2. kiállítás utáni 10 percet kapott gól nélkül. A véghajrára, már teljesen a védekezésre rendezkedett be a Bilbao, az eddig a labdákat legalább pár pillanatra megtartani képes Muniain helyett egy friss ember, a védekezésben talán hasznosabb David López állt be, Caparrós utolsó cseréjeként. Szinte látszott a félelem és a kétségbe esés a játékosok szemeiben, különösen Ustaritz szemében tükröződött ez egy közeli kamerában, miután kapkodva gyorsan kivágott egy labdát amerre éppen állt, a lyukassá váló bal oldali védő pozíciójában, majd gyorsan iramodott vissza a helyére a védelem tengelyébe. Azonban az Almería továbbra is nagyon pontatlanul játszott és még csak kapura sem tudtak lőni már hosszú percek óta. Mintha az Almeríanak jó lenne ez az eredményen úgy játszottak, nem csak eredménytelenül, helyzetek nélküli, de igazán az elszánt akarás, a tűz sem látszódott a csapatukon, legfeljebb 1-1 játékoson olykor. Utolsó erőtartalékaikat felhasználba oroszlánként küzdött az egész csapat és 1-2 percre sikerült fellélegezni a nyomás alól, amikor Iraola sprintelt el a szélen és harcolt ki egy szögletet a rendes játékidő utolsó percében. És végül egy rettenetesen izzadtságszagú győzelmet ért a csapat kitartó küzdelme, hogy foggal-körömmel őrizzék a megszerzett előnyt.